A lyukkamerás ember

A 2016. április 21. 12:00     szeminárium elé 

1.
bemutatás
ki az az operatőr
miért dalol az operatőr

2.
a camera obscura jelenség -
a lyukkamera
a kémia szerepe

véletlen találkozások 

3. 

gyakorlati bemutató

rakjuk össze a kamerát

méréseket végzünk

jelentkezőket kérünk

4.
ki, meddig bírja mozdulatlanul
lyukkamerás kép készítése

5. 

objektív vagy szubjektív

lyukkamerás képek  albuma

_________

6.
már csak egy alkalom a vizsgáig

részeltek, idézetek:

A szeminárium vendége egy lyukkamerás ember: Bécsi Imre

foglalkozása szerint operatőr,

szenvedélye szerint lyukkamerás, 

vagyis egy múlt századi képalkotási módszer szenvedélyes kutatója és gyakorlója

objektív nélkül készít képeket

"amikor a Camera Obscura-ról vagyis a Lyukkameráról beszélünk, akkor a fényképezés technikai és történeti alapjairól beszélünk egyszerre, hiszen ennek a technikának mind az elve, mind a felépítése évszázadok óta változatlan."

gyakorlatban is kipróbálhatjuk milyen percekig mozdulatlanul ülve várni a kép elkészültére

A gyakorlati bemutató mellett kérdezhető filmről és videóról, kémiáról és matematikáról az objektív és szubjektív képalkotásról.

"Az emberek többsége a fényképezés kezdetének általában Daguerre felfedezését tekinti, holott a fotográfia tényleges története több mint ezer évvel ő előtte kezdődött, amelyben sok minden mellett nagy szerepet kapott egy végtelenül egyszerű fizikai elv szó szerinti dobozba zárása, a camera obscura, lyukkamera kialakulása is.

Egyre elfogadottabb teória, hogy a kezdetekért az ősi Kínába kell visszamenni, ahol csillagászati megfigyelőeszközként használtak már egy Camera Obscura elvén működő szerkezetet az i.e. IV. században. Ezzel szinte egy időben Arisztotelész is használt ilyen eszközt. Az első kézzelfogható leírást viszont csak jóval később, a X. században találjuk meg egy arab tudós, Ibn Al Haitam könyvében. A következő nagy lépést a reneszánsz hozta Leonardo kísérleteivel és egy bizonyos Giovanni Battista della Porta elsőként nyomtatásban megjelenő camera obscura leírásával, amelyben már rajzolási segédeszköznek ajánlja az akkor még szobányi nagyságú lyukkamerát. Ennek köszönhetően a festők segédeszközeként a XVII. századra ki is alakul az a bizonyos hordozható méretű, ma is ismert verziója, amely később alapja lett az ezt követő századok képkészítő eszközeinek, így Niépce, Daguerre és Talbot lencsékkel és blendékkel feljavított kameráinak is.

Szóval, amikor a Camera Obscura-ról vagyis a Lyukkameráról beszélünk, akkor a fényképezés technikai és történeti alapjairól beszélünk egyszerre, hiszen ennek a technikának mind az elve, mind a felépítése évszázadok óta változatlan.

Bécsi Imre, avagy ahogyan szakmai körökben ismerik „a lyukkamerás ember” 24 éve dolgozik professzionális filmkészítőként, rendező-operatőrként. Reklámokat, klippeket, tévéműsorokat készít, az elektronika, a digitális technika, az optika ipar legújabb vívmányaival. Talán ez is az oka annak, hogy a hobby-jában, a fényképezésben 10 évvel ezelőtt visszatért az alapokhoz, az analóg technikákhoz ̶ és egy véletlen folytán ennek az analóg világnak az őséhez, a legegyszerűbb képalkotó eszközhöz, a lyukkamerához."http://karton.hu/hu/art/kiallitasok/becsi-imre-lyukkameras-ember

http://takacsvera.blogspot.hu/2013/05/becsi-imi-kiallitas-zaroja.html



Bécsi Imre írja:

A valóság alapvető jellemzője az, hogy objektív, vagyis független a megfigyelőtől, annak eszközétől, amit a valóság megfigyelésére használ. Akkor miért nevezzük oly sok más nyelvvel egyetemben magyarul is a fényképezőgép lencséjét objektívnek ? A görög szó eredeti jelentéstartalmai miatt, úgymint valóságos, tárgyilagos, elfogulatlan ? Ha ez így van, akkor mi történik, ha megfosztjuk a kamerát az objektívjétől és anélkül használjuk képkészítésre a gépünket ? Az így, objektív nélkül készült felvételek ettől elvesztik az objektivitásukat is ? Vagyis az ily módon exponált képek a
valóságtól elrugaszkodóvá, tárgyiatlanná és elfogulttá, azaz az objektív ellentétjévé, szubjektívvé válnak, tehát egyénivé és egyedivé ? Ilyen egyszerű és ennyire egyértelmű lenne dolog ? Mindehhez elég csak optika nélkül fényképezni ?
Azért ez a sok kérdőjeles gondolat, mert régóta foglalkoztat egy számomra egyre inkább alapkérdéssé váló dolog, hogy a digitális világ fénykorában miért csapodnak oly sokan az alternatív és archaikus fotográfia különböző formái felé, így az egyik legkönnyebben és legolcsóbban művelhető ilyen
képkészítés, a lyukkamerázás irányába. Tudat alatt vagy tudatosan lehet, hogy pont mindezek reményében ?
Mert hát végül is minden, a fotográfia bármely területén is komolyan ténykedő ember akarva vagy akaratlanul is az egyéni stílust, az egyedi képi kifejezést keresi minden exponálásával. Amire nagyon nehéz rátalálni. Hogy mennyire nehéz arra az a legjobb példa, hogy ez az elmúlt másfél évszázad
során nagyon keveseknek sikerült.
Ez a kérdés főleg ma igazán kérdés, amikor egy jó minőségű felszerelés szinte bárki számára elérhető, mikor pont ezért több tízezren kezdenek el naponta fotózni, amikor a naponta készített képek száma sok százmillióra rúg, amikor ennek a képdömpingnek egyre nagyobb százaléka bárki számára elérhetővé válik a különböző képmegosztó és közösségi oldalak segítségével. Ebben a
tömegtermelésben, amelyet egyen-kamerákkal és egyen-optikákkal visznek végbe az emberek egyre nehezebb valami egyedit, valamiféle egyénit létrehozni.
Pedig a valóságot - mint tudjuk - lehet teljesen szubjektívként is definiálni, ha annak megismerésére gondolunk. Ez a megismerő személyétől teljesen függő dolog, mivel az egyén megismerési képességei adják meg a végső eredményt. Eszerint a gondolatmenet szerint mindenkinek saját valósága van, ebben él és minden aktusban, amikor a valósággal kapcsolatba kerül, azt tudat alatt átalakítja.
A megoldás tehát az egyedi és egyéni létrehozására pofon egyszerű : amikor az egyén a valósággal kapcsolatba kerül, azt tudatosan kell átalakítania.
És ez tényleg ennyire egyszerű ! Elméletben. Na de a gyakorlatban …

Bécsi Imre